Nokérem, megjöttem!
A pesti reptéren valami iszonyat tömeg volt. Két orosz pacák konkrétan egymásnak esett és összeverekedtek, némi vér is folyt, a rendőrök választották őket szét. Volt feszültség rendesen.
A repülőút unalmas volt, talán annyi érdekesség, hogy Király Viktorral (vagy ikertesójával) utaztam egy gépen. Mik vannak?!
Mikor leszálltunk, tudtam,  hogy VIP service-ben lesz részem, ugyanis Uri megrendelte nekem. Szóval mint egy víájpít, már várt egy fiatal leányzó, táblán a nevemmel. "Kiemelt" a tömegből és nem kellett pórias módon GYALOG mennem a poggyászokhoz a többi  utassal, hanem egy klímás autóba ültettek és autóval vittek oda a pggyászátvételhez (ami kb. 500 méterre volt, no mindegy). Aztán megkaptam a poggyászt, majd külön ablaknál nézték meg az útlevelemet, ott sem kellett sorban állnom. Majd a lányzó elkísért az autóbérléses pulthoz, és lepasszolt Uri bácsinak. Tavaly szeptemberben találkoztunk utoljára, tök fura!
Átvettük az autót, egy pöpec automata Honda Civic-et kaptam (Gergő, ez ugye nem buzis autó? :D) Itt volt egy vicces jelenet. Ahhoz, hogy elindítsam az autót, be kellett ütnöm egy kódot, amit a telefonomba írtam bele előtte. Igenám, de mikor hátrahajítottam a táskámat, kiesett a mobil. És egyszerűen nem találtuk meg. Ott kúsztunk-másztunk vagy 15 percig, szakad rólunk a víz, Uri is négykézlábazott, de nem találtuk. Nagy nehezen kipecáztuk az ülés alól, de csurom vizesek lettünk. Jól megérkeztem, mi?
Utána "hazajöttünk", most már kint ülünk a teraszon a medence mellett, megy a TV (mert az is van a teraszon), sörözünk és nézzük a meccset. Vagyis Uri nézi, én meg pötyögök. A ház beszarás szép, van 1,5 macskája Urinak (egy saját meg egy, amit most akar idecsalogatni).
Úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni valahova, de inkább nem volt kedvünk, lemondtuk.
Na ennyi, majd folyt. köv. valamikor....