Évi Izraelben

Nokérem, vége az oskolának! Gyorsan eltelt a 4 hét, sűrű is volt nagyon. Suli, utána meló, aztán haza tanulni. Jól lezsibbadtam, agyam kapacitása véges, én nem is tudom, hogy tudtam a főiskolát elvégezni :)

Ma megajándékoztunk a tanárunkat, kapott virágot, képeslapot meg egy táblatörlőt (mindig lenyúlta egy másik teremből, mire visszalopták, aztán ő minden reggel újra lenyúlta...de most már van neki saját táblatörlője!).
Délben találkoztunk a másik két csoporttal, minden csapat előadott egy kis műsort, mi egy aranyos kis mesét adtunk elő. Az egyik csaj a csoportunkból elhozta a fuvoláját, játszott azon is, szóval jó kis műsort kerekítettünk. Utána megkaptuk az oklevelünket, jihííí, majd egy-kis evés ivás és fényképezkedtünk. Íme a csoportképünk:

Csoporttársaim:

(Felső sor, balról jobbra)

Dorothy: 13 éves filippin kislány, halkszavú, kedves és végtelenül! Mindig meglepett minket, néha olyanokat tudott, hogy csak pislogtunk!
Erica: brazil lány, a férje izraeli séf, van két kislánya. Jó fej lány, bár első nap azt mondta, nem mer többet jönni a riadók miatt, aztán végül mégiscsak végigcsinálta!
(Aztán jön Évike, jómagam.)
Aliya: orosz nő, orosz a családja, az izraeli orosz TV adó bemondónője. Nagyon csípem, de szegénynek folyton rohannia kellett, 4-kor minden nap jelenése volt a tv-ben, minden este 4 órás hír- és beszélgetőműsort vezet. Egyszer láttam is a tv-ben, nagyon kipihentnek tűnt, utána vihogtunk, hogy a smink bizony csodákra képes!
Adi: ő a tanárunk. Komolyan mondom, az egyik legjobb tanár, akit valaha láttam! Lelkes, türelmes, alapos, felkészült, jókedvű, nagyon jól kezelte a csapatunkat. Ha minden tanár ilyen lenne, az maga lenne a tökély!
Jonathan: 13 éves fiú, Gil ikertesója. Szegények sokszor baromira unták a dolgokat, de nemrég költöztek ide Kaliforniából, muszáj megtanulniuk a nyelvet. Mindig fáziskésésben voltak, szegény Adi csomószor 3x mondta el, mi a feladat, mégsem esett le nekik...de amúgy kedves srácok.
Olga: orosz lány, a hangját sem lehetett hallani, igazából nem sokat beszélgettem vele, és vicces, hogy a barátjával héberül tud csak beszélni, de a barátja meg most kezdte csak a hébert, mert ő meg azt hiszem német... :)
Gil: Jonathan ikertesója, fentebb írtam róluk

(Alsó sor, balról jobbra)
Zwi: venezuelai. Vele beszélgettem a legtöbbet. Egy nagyon értelmes és érzelmes ember, nagyon sokat mesélt az anyósáról, aki hiányzik neki, mindig könnyes szemmel beszél róla (szerintem nincs még egy ilyen a világon :D). Amúgy textilmérnök ill. képzőművész. Anyósa magyar volt, pár szót tud magyarul, de azok nem a legszebb magyar szavak :) Sokat mesélt Venezueláról, az emberekről, az ottani életről. Legmegdöbbentőbb, hogy nagyobb biztonságban érzi most magát Izraelben a háborúban, mint otthon. Ezt sok mindent elárul.
Michael: amerikai, vallásos zsidó, de egy nagyon jó arc. Állatorvos, sokszor mutogattam neki Penny-t fényképen :)
Becky: amerikai lány, nagyon aranyos ő is, zenész, ő fuvolázott. Izraeli a barátja, itt lakik most Tel Avivban.
Jessika: cseh lányzó, ingázik Izrael és Prága között. Iparművész, ill. ékszereket tervez és készít, volt Pesten is kiállítása, elvileg ősszel megint lesz, biztos elmegyek majd megnézni.

Tanulást tekintve, úgy érzem, megérte eljönnöm az iskolába. A hallás utáni szövegértésem (listening) nagyon sokat javult, ennek nagyon örülök. Utcai, hétköznapi szöveget egész jól értem, a rádiót is van értelme hallgatnom, nagyrészt értem, miről beszélnek. Nyelvtanilag újat nem nagyon tanultam, max. néhány nyelvtani fordulat jobban meg lett világítva. Beszédkészségem állítólag javult, de én ezt még nem érzem. Az a baj, hogy héberül is olyan gyorsan és szépen akarok beszélni, mint magyarul és angolul, csak ugye ez még nem megy :) Szóval meg kell tanulnom egyszerűbben és lassabban beszélnem, illetve el kell kezdenem használni a passzív szókincsemet, hogy tartósan aktív legyen.

Holnap indulok haza. Hálás vagyok Urinak, hogy ennyit segített, azt hiszem, soha nem fogom tudni viszonozni ezt rendesen, de adok neki egy kis apróságot köszönetképpen, meg a csajoknak is itt bent. Jól éreztem magam itt nagyon, de azért a háború beárnyékolta rendesen, várom, hogy otthon legyek. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan rendeződik itt a helyzet, és visszajöhetek máskor is. Akár tanulni, akár nyaralni.

Köszi, hogy olvastátok a blogot :)

Péntek van, itthon vagyok, ma nincsen tanítás, itt ma van "szombat".
A hét elég egyhangúan telt, délelőtt iskola, néha egy-egy riadó, általában 11 óra felé, aztán suli után irány az iroda, meló délután 5-ig, aztán jövök haza és tanulok estig. Nem is nagyon tekeregtem, csak tegnap délután, elmentem vettem ajándékot Danielle-nek meg Adva-nak, majd meg akarom köszönni nekik, hogy segítettek itt  nekem stb.
Egyedül vagyok itthon, Uri és Danielle elmentek délre. Tegnap Danielle-ék összegyűjtöttek egy kalap pénzt és vettek tisztálkodószereket, pólókat és egy rakat cigit és ma elvitték a gázai övezetben harcoló katonáknak. Persze Gázáig biztos nem mennek, odáig nem engedik őket. Hívtak engem is, de annyira nem kívánkoztam arrafelé, ott baromi sok a riadó, no meg anyu sem örült volna neki szerintem...Inkább olvastam, tanultam, fürödtem egyet a medencében, pihenés van.

Folyamatosan figyelem a híreket és gyanítom, otthonra csak a legrosszabb része jut el - a fényképek a szétlőtt házakról, a 800 halott palesztinról és hogy lezárták a repteret. Ha én is csak ezeket látnám, valóban riasztónak érezném a helyzetet, de itt Tel Avivban semmi sem változott. Sőt, mióta megindult a szárazföldi offenzíva, mintha kevesebb rakétatámadás lenne, szóval (lekopogom), de még nyugodtabb is a helyzet. A repteret sem zárták le, hanem a nemzetközi légügyi hatóság 24 órára nem javasolta a berepülést, mert a reptérhez közeli helyen egy rakéta maradéka egy raktérépületre esett. Erre csomó légitársaság törölte a járatait. De ma már közlekednek rendesen.

Amúgy kezd érdekes lenni az, hogy milyen visszhangja van ennek az egész háborúnak otthon, a világban. És bár nem vagyok szakértője a helyzetnek, de valóban valahogy más irányt vett a dolog az utóbbi egy hétben. Leegyszerűsítve a jelenlegi konfliktus azzal kezdődött, hogy szélsőséges palesztinok kb. egy hónapja 3 zsidó fiút elraboltak Jeruzsélemben, majd megölték őket. Mire egy szélsőséges izraeli megölt egy palesztin fiút. Majd a Hamasz a Gázai övezetből elkezdte lőni a rakétákat, amiket Izrael kivédett a Vaskupolával és mindeközben légitámadások során elkezdte lőni a terroristákat. Eddig kb. bíztam is abban, hogy hamarosan tűzszünetet kötnek és vége lesz ennek itt pár napon belül.
Aztán vett egy fordulatot a dolog, ugyanis az izraeli védelmi erők szárazföldi támadásba kezdett, aminek a célja immár egy kiterjedt, a föld alatt található alagútrendszer teljes felszámolása lett. A furcsa számomra az, hogy mint megtudtam, már 10 éve tudtak ezekről az alagutakról! Sőt, Gilad Shalitot 2006-ban ezen a csatornarendszeren keresztül rabolta el a Hamasz, 5 évig börtönben volt a srác, majd 1,000 palesztin fogolyért cserébe engedték el. De mintha most derült volna ki Izrael számára, hogy mennyire komplex és hatalmas ez az alagútrendszer. Már vagy 40 csatornát feltártak, bennük lőszereket, altatószereket találtak; van olyan, ahol autóval lehet közlekedni a lebetonozott utakon!  A legtöbb mecset(!) alól indul a gázai oldalon (elvileg mecsetre nem lőhet Izrael és ha jól tudom, nem is teszik) és átér Izrael területe alá, egész pontosan kibucok alá. Terveket is találtak, hogy az elkövetkező időben az egyik következő nagy zsidó ünnep (Rosh HaShana) alatt hogyan támadtak volna rá a kibucokra, rabolják el az ott élőket stb.
A palesztin halottak és sérültek száma egyre nő, mert az izraeliek figyelmeztetése ellenére a palesztinok nem mennek el otthonról, hanem élő pajzsként védik a Hamasz bujkáló tagjait. Számomra ez egyszerűen nem elfogadható. Mindeközben a palesztinok továbbra is folyamatosan lövik a rakétákat és egyre messzebb tudnak ellőni, így az izraeli védelmi erők is teljes erőbedobással harcol és már nekik is vannak halottjaik.

A sajtóban és a világban pedig mindenki az izraeliek ellen fordult - most komolyan, a Hamasz lövi Izraelt, alagutat ásott az ország alá, amiben fegyvereket, lőszereket csempésznek és saját embereiket nem sajnálva iskolák és mecsetek közé húzódnak a terroristák. Csoda, hogy Izrael támad és addig nem hagyja abba az offenzívát, amíg fel nem számolta a csatornarendszert?! Sőt, ha jól értettem, a UN-ben a többség arra szavazott, hogy Izrael háborús bűnöket követ el. A Hamasz nem?? WTF? Persze a tárgyalások folynak tűzszünetről, de a legtöbb izraeli is azt mondja, ha már elkezdték, fejezzék is be a hadműveleteket. Most biztos csóválja majd pár ember a fejét, de szerintem addig ne hagyják abba a harcokat, míg az alagútrendszert fel nem számolták. Én bizony igazat adok nekik...Tudom, rengeteg az áldozat a palesztin oldalon, de ha ez az alagútrendszer megmarad, akkor sokkal több ember hallhatott volna meg a tervezett  merénylet során és véleményem szerint annak még csúnyább háború lett volna a vége.

Update: Az amerikai külügyminiszter, John Kerry most itt tárgyal napok óta, és a tűzszünetről folynak az egyeztetések, ma csak ezzel foglalkoznak itt a hírekben. Uriék most mondták, hogy olyan elképzelés is van, hogy tűzszünetet kötnek, de közben az alagútrendszert szétrombolhatja Izrael. Na erre kíváncsi leszek, hogy ebbe a Hamasz belemegy-e.

Szerda este megérkezett Tomi időben, kimentem elé a reptérre. Este csacsogtunk kicsit Uri Bácsival, elmondta merre érdemes (és merre nem ajánlatos) kirándulnunk majd. Csütörtökön délelőtt nekem még suli volt, Tomi addig strandolt a suli melletti parton, szépen lepirult. Délután tekeregtünk Tel Avivban. Elmentünk a piacra, végigsétáltunk a Rotschild Boulevard-on, sütiztünk és kávéztunk a Dizzengof Centerben illetve egy picit még strandoltunk is a nap végén.
Pénteken reggel megindultunk észak felé. Először Caesarea-ba mentünk, ez egy római kori romváros színházzal, hippodrommal, megmaradt épületrészekkel, mozaikokkal és nem utolsó sorban vízvezeték rendszerrel. Csodaszép volt, a kilátás a tengerre, a hangulat, a mozaikpadlók.

Baromi meleg volt, így nem időztünk sokat, folytattuk utunkat Haifa felé. Haifa szerintem minden, csak nem szép. Bementünk a Bahai Gardens-be, ez egy hatalmas, csodálatosan rendben tartott kert, ami a hegyoldalon vezet fel a Baha' vallás követőinek monostorába. Minden nap 12-kor indulnak felfelé ingyenes túrák, mi ezt pont lekéstük, de lent körbe tudtunk nézni. Meg nem is biztos, hogy akartam volna 2 órán keresztül hegynek felfele menni dögmelegben.

Utána nagy nehezen felkavartunk a hegy tetejére, ugyanis onnan indul lefelé Izrael egyetlen metrója. Ez igazából egy metró-fogaskerekű hibrid. Metrókocsik közlekednek egy meredek hegyi útvonalon, ezért fogas technikával mozgatják a szerelvényeket. A nagy dőlésszög miatt a megállók is és a metrókocsik is lejtenek, nagyon vicces. Kemény 5 megállóból áll az egész vonal, így le- és felmetróztunk.

Utána adtunk a gasztronómiának és egy mekiben ettünk. A grillezett csirkehúsom harmadát egy macseknak adtam oda.
Haifa után Tiberiasba mentünk, ez a Galilei tó (másnéven Kinneret) partján fekszik, oda foglaltunk szállást. A hotel elég tré volt szerintem, de az ágynemű tiszta volt. Tiberiasban meglehetősen vallásos zsidók élnek és mivel pont bejött a Sabbat, szinte alig volt ember az utcákon. Amikor slattyogtunk le a partra, üres volt az út, boltok redőnyei lehúzva, sehol egy autó, sehol egy ember, csak a szél fújta az újságpapírt meg a szemetet az utcán. Mintha egy világvége-filmben lettünk volna. Pár étterem nyitva volt, beültünk vacsorázni (Tomi halat evett, ami a tóból fogtak ki, én pedig shwarmát, ami gyakorlatilag gyros marhahúsból). Itt az volt az érdekes, hogy a pincér nem tudott angolul, így kénytelen voltam héberül beszélni és egész jól ment az a pár mondat :) Amúgy rengeteg előételt adtak, gyakorlatilag az is elég lett volna... Utána kicsit még korzóztunk, aztán mentünk aludni.
Reggel a reggeli bőséges volt, bár a kávé (mint szinte minden szállodában) híg volt nagyon. Sebaj, kicsekkoltunk és észak felé vettük az irányt. Elmentünk a Prédikációk hegyére, itt hangzottak el Jézus híres tanításai (a Hegyi beszéd és a miatyánk), illetve ennek a hegynek a lábának lakott tulajdonképpen. A szuvenyír-soppban bevásároltunk rendesen.
Továbbmentünk a tó körül és elérkeztünk Kyriat Shmona-ba, ez egy híresen nagy kibuc volt régen, ma inkább egy csendes kisváros, semmi extrával. Meg akartuk keresni az egyik nemzeti parkot, a nagy keresésben bekavartunk egy kis kibucba is, HaGoshrim-ba is, itt sem láttuk egy lelket sem. De érdekes élmény volt - kicsi, lapos faházak, rengeteg autó; mintha egy balatoni kemping lett volna. Nagy nehezen megtaláltuk a nemzeti parkot, ami tulajdonképpen olyan volt, mint a Margit-sziget. Medence, családok piknikeztek, szólt a zene, szóval nem egy Kiskunsági Nemzeti Park. Ami érdekes volt itt, hogy a 400 illetve 1,000 éves tölgyfák között zsidó és arab családok vegyesen sütögettek, beszélgettek (vegyesen, nem közösen persze). Annyi cuccot kihordtak, hogy az valami hihetetlen - matracok, kis kerti sütőlapok,, zenebona, vízipipa, minden kutyafüle volt ott. Bár valószínűleg nincs otthon zöld terület a házuk körül, és ide kijönnek egész napra nagycsaládostól, barátokkal. A kis tavat a Dan nevű folyó táplálja, mely 12 fokos. Nem igazán kívánkoztam a vízbe, meg nem szívesen vetkőztem bikinire az arabok előtt, így nem fürödtem. Sok arab nő volt, de nem vetkőztek le, a kislányokon is olyan póló-rövidnadrág volt fürdőruha gyanánt. Feküdtünk a fa alatt, tanultam, olvasgattunk.
Délután elindultunk hazafelé, de megálltunk még Názáretben is. Eredetileg itt akartunk aludni, de Uri nem javasolta, mert itt sok az arab. De egy falafel erejéig megálltunk, illetve nagyon nagy élményben volt részünk: a legnagyobb katolikus templomban (názáreti bazilikában) egy arab párnak volt épp az esküvője, és mindez Izraelben. nagyon multi-kulti volt, csináltam egy kis videót is. Érdekes volt az arabul celebrált mise is.
Ebben a templomban amúgy a Szűz Máriáról készült kompozíciók voltak kiállítva, szinte minden országból. Sajnos a magyart pont nem láttuk, mert az esküvő miatt elkerített részen volt.

Már kezdett későre járni, hazaindultunk. Ma csak pihentünk, én tanultam sokat. Tomi ma megy haza, nekem pedig holnap suli.
A helyzet rám nézve gyakorlatilag változatlan, Gázában rosszabb a helyzet, de itt minden ugyanolyan, nyugodt, csendes (kopp-kopp). Tel Avivban 1 riadó volt, ha jól tudom. Mindenesetre jó volt messzebb lenni Gázától a hétvégén (80 km helyett kb. 240 km-re voltunk a háborútól), ott aztán nyoma sem volt feszültségnek, semmi riadó, csak nyugalom. 

Csütörtökön délután végre kimozdultam. Délután 2 felé elindultam egy körútra az irodából. Kimentem gyalog a tengerpartra. Iszonyat meleg volt és persze csak sóvárogtam a fürdés után, nem volt nálam a fürdőruhám. Végigslattyogtam a promenádon, vagy min és nézelődtem. Lőttem pár fotót is, ezzel küldök egy kis nyarat nektek haza oda az őszbe:

Utána tettem egy balkanyart és elindultam megkeresni a Dizengoff Centert, ez kb. ott a Westend City Center. Egyrészt hogy kicsit lehűtsem magam, mert már csurom víz voltam, illetve könyvesboltot akartam keresni. A bevásárló központ bejáratánál belenéztek a táskámba. Nem volt nálam sem fegyver, sem bomba, beengedtek. Kicsit pihegtem és azt hiszem, kicsit megfáztam a klímától....Megtaláltam a könyvesboltot és a béna héberrel a Szabó Magda könyvet kértem. 3-4 mondtat után ugyan angolra váltottunk, de nekem ez már kis siker, ugyanis meg mertem szólalni héberül azon kívül, hogy "köszönöm szépen" és még meg is értették. Volt nekik a könyvből, ugyan csak 1 db, de rendeltem belőle még egyet. Uri lányának is ezt szeretném majd adni köszönetképpen, nagyon sokat segít nekem itt. Aztán vissza is mentem az irodába, elég volt a csavargásból.

Tegnap, pénteken délelőtt punnyadás volt, majd délután Urival felkerekedtünk és elmentünk strandolni, Tel Avivtól északra egy helyre, aminek nem jegyeztem meg a nevét. Jó kis strand, nem voltak sokan. Kávéztunk, buggyantam egyet a vízben, úszni nem lehetett, a hullámok miatt. Jó kis magyarként gyűjtöttem pár kagylót, már csak a kis rózsaszín műanyag játékvödör hiányzott a kezemből. Uri lehívta egy cimbijét, Gadit, már én is találkoztam vele otthon párszor. Ebédeltünk egy jót, beszélgettünk, söröztünk. Csak hogy ne felejtsem el: Gadinak saluki kutyái vannak, ezek kb. sivatagi agarak, ha jól értettem, majd utána akarok nézni, de sokat csacsogtunk az agarakról is. 7 felé elindultunk haza. Este hamar elaludtam és kivételesen jól is aludtam.

Ma semmittevés, illetve mostam, tanultam. Itt jegyzem meg, hogy szeretnék szárítógépet! Sokkal puhábbak a ruhák száradás után és nem gyűröttek.
Aztán nemrégen kimentem futni, de valami borzalmas volt. Dögmeleg, eltévedtem, sokat gyalogoltam és szerintem a vizem is poshadt volt, majdnem behánytam tőle, talán 3,5 km-t összeszedtem, de nem biztos. És most itt vagyok. Holnap már suli, most 5 napig zsinórban, szóval nyista tekergés!

És, egy kis helyzetjelentés még a körülményekről. A gázai övezetben szépen szólva sz%ros a helyzet, de Tel Avivban nem annyira (volt pár riadó ugyan, de ennyi), itt Savionban meg nincs semmi. Uri elmondta mi a teendő riadó esetén, mi történik, meg hogyan működik a védelmi rendszerük. Nagyon sajnálatos, hogy pont most vagyok itt, ugyanis csak erről van szó mindenhol, meg mert emiatt nem fogunk tudni elnézni pl. Jeruzsálembe sem, meg a Holt tengerhez sem (igaz, én ott már voltam a jordán oldalról). De hátha rendeződnek a dolgok még az ittlétem alatt, nagyon sajnálnám, ha nem jutnék el oda.

Kissé megkésve, de beszámolok az első napomról a suliban.

Reggel 3/4 9-re kellett odaérnem, időben elindultam. Rendben odaértem, bár a forgalom valóban erősebb volt jóval. Leparkoltam, bementem a kiírt terembe, már voltak ott páran. Mindenki megilletődve pillogott körbe és közben igyekeztünk nem megfagyni a 17 fokosra hűtött szobában. Két felé osztottak minket, kezdő és haladó csoportba, az utóbbiba kerültem.
Átmentünk az osztályterembe (de vicces ilyeneket írni, ezer éve jártam suliba...), egy kb. 45 év körüli nő a tanárunk. Nem vacakoltunk, rövid ismertető után belecsapott a lecsóba. Folyamatosan héberül beszélt, csak ha nagyon hülyén nézünk, akkor fordította le a mondókáját angolra. Meglepő módon teljesen jól értettem, amit mondott, bár hozzá kell tennem, hogy sokat gesztikulál és nagyon tisztán ejti a szavakat. Csináltuk sorba a feladatokat, minden okés volt. Már az első nap után éreztem, hogy megérte eljönnöm, ez kell nekem. Nagyon jól tanít, totál fel vannak építve a feladatok, figyel ránk, tudunk jegyzetelni, jó feladatokat ad stb. Szóval szuper a tanár!
Azóta már a 3. napon is túl vagyok, még mindig nagyon tetszik, egyre többször merek megszólalni héberül az órákon, akár önként is. Ugyan nem sok újat tanulok nyelvtanilag meg mondjuk szókincsben, de a szövegértésem szerintem már most javult.
Ami a csoportot illeti, vegyes a társaság többféle szempontból is. Egyrészt vannak páran, akik baromi jól tudnak beszélni, nekik ma már külön csoportot csináltak. Igaz, van olyan is,aki baromi jól beszél, de írni, olvasni szinte alig tud. Én az ellentétjük vagyok azt hiszem (olvasás, írás simán megy ezen a szinten, amit itt kérnek, sőt, majdnem azt mondom, hogy túl egyszerűek a szövegek), de én meg ugye beszélni nem tudok. Lényeg, hogy jó kis tanulás lesz itt! Leckét is kapunk, de nem sokat.
Ami a csoport nemzetiségi összetételét illeti, van venezuelai, brazil, spanyol, amerikai, orosz, ukrán, német, filippin diák a csoportban. Van egy kislány is (ő a filippin), szegénykém eléggé el van anyátlanodva, a hangját is alig hallani.

Suli után irány az iroda és bizony melózni kell :) Így este érek haza mindig, meglehetősen fáradtan és még ugye tanulni sem árt. Vagyis eddig konkrétan még sehol sem voltam a városban, vagy körbenézni vagy a tengerparton. Na majd pénteken :)

Ma már kitettem a lábamat a házból! Reggeli után, olyan fél 11 felé (azért nem kapkodtam el a dolgokat) elindultam a sulit megnézni. Még csak holnap kezdődik, de el akartam ma menni, hogy ne akkor kelljen bolyongani. Le lett töltve a telefonomra a Waze nevű navigációs program, áldom a feltalálóját! Egyrészt mert be lehet állítani a nyelvet magyarra (angolban rendszeresen összekeverem a bal és jobb oldalt), illetve baromi gyorsan újratervez, ha nem jó irányba megyek. Sőt, a felhasználók bejelentkezései alapján a forgalmat is figyeli és automatikusan újratervezi az útvonalat, így elkerüli az ember a dugót, balesetet stb. Frankó kis program!
Szóval odaértem a sulihoz, fél óra volt csúcsforgalom után, szóval holnap a reggeli dugóban min. 1 óra lesz az út szerintem. Szépnek annyira nem nevezhető Bauhaus épület, közel a tengerhez. Bementem, megkerestem a termet, ahol holnap eligazítás lesz, ennyi. Többet nem is terveztem mára.
Íme a suli:

Közlekedést tekintve teljesen jó a vezetési morál, én sokkal rosszabbra készültem. Minden sáv felfestve, rendesen mennek, semmi káosz, mint ahogy én elképzeltem. Talán annyi, hogy a körforgalomból kihajtva SOHA nem indexelnek. Szóval ma már én sem tettem mindig, vérbeli tel avivi lettem :D Ja, meg a nagyobb sugárutakon, ami már kivezet a városból, 3 sávos stb, néha ott is pöszmögnek, nem is értettem. Egyszer akartak letolni a belső sávból, ott kb. 75-tel mentem, de egy Hummer akart 'letolni', szóval úgy gondoltam, jobb, ha félreállok :) El is száguldott mellettem vagy 80-nal....Azért biztos lesz ez máshogy is, de nem erre készültem.
Utána bementem az irodába, találkoztam Uri lányával (Danielle) és Uri üzleti partnerével (Ilan), aztán melóztunk. (Ja, ma már két ember is kérdezte, ezért leírom, hogy Izraelben a hét első munkanapja vasárnap. És péntek meg szünnap. Szóval ma rendes munkanap volt.) Délután kimentem Danielle-el ebédelni, egy kávézóba ültünk be, rendeltem egy csirkés szendvics menüt. Ez egy hatalmas csirkés-salátás szendó, tulképp egy baromi nagy bagette-ben, hozzá krumpli meg üdítő. Mindennek ára 50 shekel, ami kb, 3,400 Ft...Ami azért elég sok, de hozzá kell tennem, hogy a szendvics felét nem is ettem meg, becsomagolták, elhoztam, és az volt most a vacsim.
6-ig bent voltam, aztán hazajöttem.
Aztán kitaláltam, hogy én bizony elmegyek ma futni. Kinéztem egy kis kört itt Savionban (Uri Savionban lakik, ez kb. mint Érd Budapest mellett, vagyis külön település, de egybeépült Tel Avivval). Dögmeleg volt, 32 fok, hülyére izzadtam magam. Vagy 30 embert láttam futós szerelésben, de 3 futott kb. azok is csak lefelé. (Enyhe emelkedők és lejtők váltakoznak). A többi mind gyalogolt...Furcsa volt. De a hőség kikészített, ahogy apu mondaná "nem fehér embernek való". 2 kört akartam futni, de egy lett belőle, ez 5 és fél km volt. 
Viszont ez a környék nagyon durva. Ha jól tudom, Savion Tel Aviv leggazdagabb része. Itt olyan, de olyan rezidenciák vannak, hogy hihetetlen! Hatalmasak, felhajtók, nagy kertek, teljes biztonsági rendszerekkel, hatttalmas autók...Uri háza azokhoz képest piskóta.

Elteszem magam holnapra, majd beszámolok a suliról is. Ha már egyszer tanulni jöttem!

Ez volt a mai nap...Tulajdonképpen semmit sem csináltam :)
Egész jól aludtam, 3/4 9-kor keltem. A klímát kikapcsoltam éjszakára, hát reggelre rendesen meleg volt. Zuhanyoztam, majd kibotorkáltam kávét inni. Sajnos csak nescafe van - ez az egyetlen negatívum, amit el tudok mondani Uri bácsi házáról. Azért kibírom valahogy, nagy duzzogva.
Napközben olvasgattam, beszélgettünk, 12-kor reggeliztünk....
Itt volt ma Uri barátnője, Jud-nak hívják, szerintem olyan 50 éves lehet talán?... Na mindegy, kedves nő, sokat dumáltunk. Vicces, hogy többször mondott egy magyar írót, hogy mennyire szereti, de én meg nem ismertem. Shandon Maraj, ki a fene lehet az? Mire kb. 3 óra múlva leesett, hogy Márai Sándort mondott! Homlokracsapás rendesen. És említette még Szabó Magdától Az ajtót (megjegyzés: ez a kedvenc könyvem), azt mondta, letette a felénél,mondtam, hogy mindenképpen olvassa el, mert megéri. Héberül olvasta, így feltett szándékom beszerezni magamnak itt egy példányt. Teljesen elképedtem mindenesetre, hogy olvasta héberül.
Azon teljesen ledöbbent, hogy olvastam Ari Shavrit Izraelről szóló könyvét, ezt a könyvet anyu vette meg még pár hónapja és el is olvastam. Ő egy elismert újságíró itt és Jud nagyon kedveli. Teljesen elképedt mindenesetre, hogy olvastam magyarul.
Délután 4 felé megéheztünk. Uri bácsi horkolt a TV előtt, így Jud-dal nekiálltunk kaját melegíteni. Csak épp ebben az ultramodern konyhában nem tudtuk bekapcsolni a sütőt. A mikrót sem tudtam, ellenben elállítottam rajta az órát. Ott vihogtunk, hogy nő létünkre itt szerencsétlenkedünk a konyhában...De Uri bácsi felébredt és megmutatta a titkot, hogyan kell ezeket a kütyüket használni! :)
Ha már a kütyüknél tartunk - van Urinak egy "smart electricity" (=okos elektronika) programja. Megy a mobiljáról, i-padről is. Lényege, hogy bármely szobából tudja irányítani bármely másik szobában lévő TV-t, rádiót, klímát, lámpákat kacsolgatni, redőnyöket fel-lehúzni. Befofok, komolyan, mik vannak itt :) Lustaság nagy úr!
Most estefelé megéheztünk, javasoltam, hogy rendeljünk pizzát, ha már lusták vagyunk. Igenám, de még nem telt le a sabbat, így csak naplemente után tudtunk rendelni. Hülye izraeli szokások, eh. De legalább jó volt a pizza. Közben néztük a focimeccset falatnyi (200 centis átmérőjű...) tévéjén.
Pitz (Uri macsekja) küzdött rendesen, hogy kaphasson pizzát, a végén adtunk neki.
Érdekesség, hogy le van vágva egy picit a cica fülének a sarka/teteje - ez azt jelenti, hogy a cica ki van herélve, így nem viszik el a sintérek. Ez itt így szokás, ez is érdekes.
No, leragad a szemem. Holnap elmegyek reggel a suliba, hogy megnézzem, hol is van pontosan, utána meg bemegyek az irodába, DOLGOZNI. Szörnyű, miket ki nem állnom itt.... :D

Nokérem, megjöttem!
A pesti reptéren valami iszonyat tömeg volt. Két orosz pacák konkrétan egymásnak esett és összeverekedtek, némi vér is folyt, a rendőrök választották őket szét. Volt feszültség rendesen.
A repülőút unalmas volt, talán annyi érdekesség, hogy Király Viktorral (vagy ikertesójával) utaztam egy gépen. Mik vannak?!
Mikor leszálltunk, tudtam,  hogy VIP service-ben lesz részem, ugyanis Uri megrendelte nekem. Szóval mint egy víájpít, már várt egy fiatal leányzó, táblán a nevemmel. "Kiemelt" a tömegből és nem kellett pórias módon GYALOG mennem a poggyászokhoz a többi  utassal, hanem egy klímás autóba ültettek és autóval vittek oda a pggyászátvételhez (ami kb. 500 méterre volt, no mindegy). Aztán megkaptam a poggyászt, majd külön ablaknál nézték meg az útlevelemet, ott sem kellett sorban állnom. Majd a lányzó elkísért az autóbérléses pulthoz, és lepasszolt Uri bácsinak. Tavaly szeptemberben találkoztunk utoljára, tök fura!
Átvettük az autót, egy pöpec automata Honda Civic-et kaptam (Gergő, ez ugye nem buzis autó? :D) Itt volt egy vicces jelenet. Ahhoz, hogy elindítsam az autót, be kellett ütnöm egy kódot, amit a telefonomba írtam bele előtte. Igenám, de mikor hátrahajítottam a táskámat, kiesett a mobil. És egyszerűen nem találtuk meg. Ott kúsztunk-másztunk vagy 15 percig, szakad rólunk a víz, Uri is négykézlábazott, de nem találtuk. Nagy nehezen kipecáztuk az ülés alól, de csurom vizesek lettünk. Jól megérkeztem, mi?
Utána "hazajöttünk", most már kint ülünk a teraszon a medence mellett, megy a TV (mert az is van a teraszon), sörözünk és nézzük a meccset. Vagyis Uri nézi, én meg pötyögök. A ház beszarás szép, van 1,5 macskája Urinak (egy saját meg egy, amit most akar idecsalogatni).
Úgy volt, hogy elmegyünk vacsorázni valahova, de inkább nem volt kedvünk, lemondtuk.
Na ennyi, majd folyt. köv. valamikor....

Holnap indulok, nem mondom, hogy nem izgulok....
Reggel dolgoztam még pár órát, aztán szépen nekiálltam összekészíteni a cuccaimat. A listát egy ideje írtam, így gyorsan ment. Már csak az lesz a kihívás, hogy melyik felét hagyom itthon, ugyanis kb. kétszer annyi mindent szeretnék kivinni, mint ami elfér a bőröndömben.
Tervem a következő: ami nem élethalál kérdése, hogy nálam legyen (mint pl. a 3. pár nyári szandi), azt itthon hagyom. Ha valami mégis nagyon kell kint, amit nem viszek, azt megveszem kint. Tomi jön ki hozzám majd félidőben és hoz egy plusz üres poggyászt, amiben majd hazaküldhetem az ott beszerzett dolgokat. Vagyis, egész nyugodtan vehetek még ott is egy-két kacatot :)
Miután tegnap elpakoltam a varrógépet, most vettem észre, hogy a nyári lenge nadrágom ki van szakadva az ülepén. Így kicsomagoltam a varrógépet és gyorsan megvarrtam. Bízom benne, hogy nem fog újra kiszakadni és abban is bízom, hogy tavaly nem sokan látták rajtam, hogy lyukas....
Viszek futócuccot is, kíváncsi vagyok, tudok-e majd ott futni abban a hőségben és párás levegőben. Van egy ismerős izraeli srác, aki ott lakik és rendszeres futó, majd megkérdezem, hogy fut-e júliusban ép eszű ember Tel Avivban....