Nokérem, vége az oskolának! Gyorsan eltelt a 4 hét, sűrű is volt nagyon. Suli, utána meló, aztán haza tanulni. Jól lezsibbadtam, agyam kapacitása véges, én nem is tudom, hogy tudtam a főiskolát elvégezni :)
Ma megajándékoztunk a tanárunkat, kapott virágot, képeslapot meg egy táblatörlőt (mindig lenyúlta egy másik teremből, mire visszalopták, aztán ő minden reggel újra lenyúlta...de most már van neki saját táblatörlője!).
Délben találkoztunk a másik két csoporttal, minden csapat előadott egy kis műsort, mi egy aranyos kis mesét adtunk elő. Az egyik csaj a csoportunkból elhozta a fuvoláját, játszott azon is, szóval jó kis műsort kerekítettünk. Utána megkaptuk az oklevelünket, jihííí, majd egy-kis evés ivás és fényképezkedtünk. Íme a csoportképünk:
Csoporttársaim:
(Felső sor, balról jobbra)
Dorothy: 13 éves filippin kislány, halkszavú, kedves és végtelenül! Mindig meglepett minket, néha olyanokat tudott, hogy csak pislogtunk!
Erica: brazil lány, a férje izraeli séf, van két kislánya. Jó fej lány, bár első nap azt mondta, nem mer többet jönni a riadók miatt, aztán végül mégiscsak végigcsinálta!
(Aztán jön Évike, jómagam.)
Aliya: orosz nő, orosz a családja, az izraeli orosz TV adó bemondónője. Nagyon csípem, de szegénynek folyton rohannia kellett, 4-kor minden nap jelenése volt a tv-ben, minden este 4 órás hír- és beszélgetőműsort vezet. Egyszer láttam is a tv-ben, nagyon kipihentnek tűnt, utána vihogtunk, hogy a smink bizony csodákra képes!
Adi: ő a tanárunk. Komolyan mondom, az egyik legjobb tanár, akit valaha láttam! Lelkes, türelmes, alapos, felkészült, jókedvű, nagyon jól kezelte a csapatunkat. Ha minden tanár ilyen lenne, az maga lenne a tökély!
Jonathan: 13 éves fiú, Gil ikertesója. Szegények sokszor baromira unták a dolgokat, de nemrég költöztek ide Kaliforniából, muszáj megtanulniuk a nyelvet. Mindig fáziskésésben voltak, szegény Adi csomószor 3x mondta el, mi a feladat, mégsem esett le nekik...de amúgy kedves srácok.
Olga: orosz lány, a hangját sem lehetett hallani, igazából nem sokat beszélgettem vele, és vicces, hogy a barátjával héberül tud csak beszélni, de a barátja meg most kezdte csak a hébert, mert ő meg azt hiszem német... :)
Gil: Jonathan ikertesója, fentebb írtam róluk
(Alsó sor, balról jobbra)
Zwi: venezuelai. Vele beszélgettem a legtöbbet. Egy nagyon értelmes és érzelmes ember, nagyon sokat mesélt az anyósáról, aki hiányzik neki, mindig könnyes szemmel beszél róla (szerintem nincs még egy ilyen a világon :D). Amúgy textilmérnök ill. képzőművész. Anyósa magyar volt, pár szót tud magyarul, de azok nem a legszebb magyar szavak :) Sokat mesélt Venezueláról, az emberekről, az ottani életről. Legmegdöbbentőbb, hogy nagyobb biztonságban érzi most magát Izraelben a háborúban, mint otthon. Ezt sok mindent elárul.
Michael: amerikai, vallásos zsidó, de egy nagyon jó arc. Állatorvos, sokszor mutogattam neki Penny-t fényképen :)
Becky: amerikai lány, nagyon aranyos ő is, zenész, ő fuvolázott. Izraeli a barátja, itt lakik most Tel Avivban.
Jessika: cseh lányzó, ingázik Izrael és Prága között. Iparművész, ill. ékszereket tervez és készít, volt Pesten is kiállítása, elvileg ősszel megint lesz, biztos elmegyek majd megnézni.
Tanulást tekintve, úgy érzem, megérte eljönnöm az iskolába. A hallás utáni szövegértésem (listening) nagyon sokat javult, ennek nagyon örülök. Utcai, hétköznapi szöveget egész jól értem, a rádiót is van értelme hallgatnom, nagyrészt értem, miről beszélnek. Nyelvtanilag újat nem nagyon tanultam, max. néhány nyelvtani fordulat jobban meg lett világítva. Beszédkészségem állítólag javult, de én ezt még nem érzem. Az a baj, hogy héberül is olyan gyorsan és szépen akarok beszélni, mint magyarul és angolul, csak ugye ez még nem megy :) Szóval meg kell tanulnom egyszerűbben és lassabban beszélnem, illetve el kell kezdenem használni a passzív szókincsemet, hogy tartósan aktív legyen.
Holnap indulok haza. Hálás vagyok Urinak, hogy ennyit segített, azt hiszem, soha nem fogom tudni viszonozni ezt rendesen, de adok neki egy kis apróságot köszönetképpen, meg a csajoknak is itt bent. Jól éreztem magam itt nagyon, de azért a háború beárnyékolta rendesen, várom, hogy otthon legyek. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan rendeződik itt a helyzet, és visszajöhetek máskor is. Akár tanulni, akár nyaralni.
Köszi, hogy olvastátok a blogot :)
