Évi Izraelben

Szerda este megérkezett Tomi időben, kimentem elé a reptérre. Este csacsogtunk kicsit Uri Bácsival, elmondta merre érdemes (és merre nem ajánlatos) kirándulnunk majd. Csütörtökön délelőtt nekem még suli volt, Tomi addig strandolt a suli melletti parton, szépen lepirult. Délután tekeregtünk Tel Avivban. Elmentünk a piacra, végigsétáltunk a Rotschild Boulevard-on, sütiztünk és kávéztunk a Dizzengof Centerben illetve egy picit még strandoltunk is a nap végén.
Pénteken reggel megindultunk észak felé. Először Caesarea-ba mentünk, ez egy római kori romváros színházzal, hippodrommal, megmaradt épületrészekkel, mozaikokkal és nem utolsó sorban vízvezeték rendszerrel. Csodaszép volt, a kilátás a tengerre, a hangulat, a mozaikpadlók.

Baromi meleg volt, így nem időztünk sokat, folytattuk utunkat Haifa felé. Haifa szerintem minden, csak nem szép. Bementünk a Bahai Gardens-be, ez egy hatalmas, csodálatosan rendben tartott kert, ami a hegyoldalon vezet fel a Baha' vallás követőinek monostorába. Minden nap 12-kor indulnak felfelé ingyenes túrák, mi ezt pont lekéstük, de lent körbe tudtunk nézni. Meg nem is biztos, hogy akartam volna 2 órán keresztül hegynek felfele menni dögmelegben.

Utána nagy nehezen felkavartunk a hegy tetejére, ugyanis onnan indul lefelé Izrael egyetlen metrója. Ez igazából egy metró-fogaskerekű hibrid. Metrókocsik közlekednek egy meredek hegyi útvonalon, ezért fogas technikával mozgatják a szerelvényeket. A nagy dőlésszög miatt a megállók is és a metrókocsik is lejtenek, nagyon vicces. Kemény 5 megállóból áll az egész vonal, így le- és felmetróztunk.

Utána adtunk a gasztronómiának és egy mekiben ettünk. A grillezett csirkehúsom harmadát egy macseknak adtam oda.
Haifa után Tiberiasba mentünk, ez a Galilei tó (másnéven Kinneret) partján fekszik, oda foglaltunk szállást. A hotel elég tré volt szerintem, de az ágynemű tiszta volt. Tiberiasban meglehetősen vallásos zsidók élnek és mivel pont bejött a Sabbat, szinte alig volt ember az utcákon. Amikor slattyogtunk le a partra, üres volt az út, boltok redőnyei lehúzva, sehol egy autó, sehol egy ember, csak a szél fújta az újságpapírt meg a szemetet az utcán. Mintha egy világvége-filmben lettünk volna. Pár étterem nyitva volt, beültünk vacsorázni (Tomi halat evett, ami a tóból fogtak ki, én pedig shwarmát, ami gyakorlatilag gyros marhahúsból). Itt az volt az érdekes, hogy a pincér nem tudott angolul, így kénytelen voltam héberül beszélni és egész jól ment az a pár mondat :) Amúgy rengeteg előételt adtak, gyakorlatilag az is elég lett volna... Utána kicsit még korzóztunk, aztán mentünk aludni.
Reggel a reggeli bőséges volt, bár a kávé (mint szinte minden szállodában) híg volt nagyon. Sebaj, kicsekkoltunk és észak felé vettük az irányt. Elmentünk a Prédikációk hegyére, itt hangzottak el Jézus híres tanításai (a Hegyi beszéd és a miatyánk), illetve ennek a hegynek a lábának lakott tulajdonképpen. A szuvenyír-soppban bevásároltunk rendesen.
Továbbmentünk a tó körül és elérkeztünk Kyriat Shmona-ba, ez egy híresen nagy kibuc volt régen, ma inkább egy csendes kisváros, semmi extrával. Meg akartuk keresni az egyik nemzeti parkot, a nagy keresésben bekavartunk egy kis kibucba is, HaGoshrim-ba is, itt sem láttuk egy lelket sem. De érdekes élmény volt - kicsi, lapos faházak, rengeteg autó; mintha egy balatoni kemping lett volna. Nagy nehezen megtaláltuk a nemzeti parkot, ami tulajdonképpen olyan volt, mint a Margit-sziget. Medence, családok piknikeztek, szólt a zene, szóval nem egy Kiskunsági Nemzeti Park. Ami érdekes volt itt, hogy a 400 illetve 1,000 éves tölgyfák között zsidó és arab családok vegyesen sütögettek, beszélgettek (vegyesen, nem közösen persze). Annyi cuccot kihordtak, hogy az valami hihetetlen - matracok, kis kerti sütőlapok,, zenebona, vízipipa, minden kutyafüle volt ott. Bár valószínűleg nincs otthon zöld terület a házuk körül, és ide kijönnek egész napra nagycsaládostól, barátokkal. A kis tavat a Dan nevű folyó táplálja, mely 12 fokos. Nem igazán kívánkoztam a vízbe, meg nem szívesen vetkőztem bikinire az arabok előtt, így nem fürödtem. Sok arab nő volt, de nem vetkőztek le, a kislányokon is olyan póló-rövidnadrág volt fürdőruha gyanánt. Feküdtünk a fa alatt, tanultam, olvasgattunk.
Délután elindultunk hazafelé, de megálltunk még Názáretben is. Eredetileg itt akartunk aludni, de Uri nem javasolta, mert itt sok az arab. De egy falafel erejéig megálltunk, illetve nagyon nagy élményben volt részünk: a legnagyobb katolikus templomban (názáreti bazilikában) egy arab párnak volt épp az esküvője, és mindez Izraelben. nagyon multi-kulti volt, csináltam egy kis videót is. Érdekes volt az arabul celebrált mise is.
Ebben a templomban amúgy a Szűz Máriáról készült kompozíciók voltak kiállítva, szinte minden országból. Sajnos a magyart pont nem láttuk, mert az esküvő miatt elkerített részen volt.

Már kezdett későre járni, hazaindultunk. Ma csak pihentünk, én tanultam sokat. Tomi ma megy haza, nekem pedig holnap suli.
A helyzet rám nézve gyakorlatilag változatlan, Gázában rosszabb a helyzet, de itt minden ugyanolyan, nyugodt, csendes (kopp-kopp). Tel Avivban 1 riadó volt, ha jól tudom. Mindenesetre jó volt messzebb lenni Gázától a hétvégén (80 km helyett kb. 240 km-re voltunk a háborútól), ott aztán nyoma sem volt feszültségnek, semmi riadó, csak nyugalom.